A TrueType betűtípusok kétféle módon használhatóak. Az egyik a -font opcióval egy TrueType betűtípus fájl megadása a parancssorban. Ez az opció jó eséllyel pályázik arra, hogy bekerüljön a konfigurációs fájlodba (lásd a man oldalt a részletekért). A másik, hogy készítesz egy subfont.ttf nevű symlink-et a választott betűtípus fájlhoz. Vagy

ln -s /eleresi/ut/pelda_betu.ttf ~/.mplayer/subfont.ttf

külön minden egyes felhasználóhoz, vagy az egész rendszerre vonatkozóan:

ln -s /eleresi/ut/pelda_betu.ttf $PREFIX/share/mplayer/subfont.ttf

Ha az MPlayer fontconfig támogatással lett lefordítva, a fenti módszerek nem fognak működni, helyettük a -font egy fontconfig betűtípus nevet vár és alapértelmezetté teszi a sans-serif betűt. Például:

mplayer -font 'Bitstream Vera Sans' anime.mkv

A fontconfig által ismert betűtípusok listáját az fc-list paranccsal nézheted meg.

Ha valamilyen okból kifolyólag bittérképes betűtípusokat szeretnél vagy kell használnod, tölts le egy készletet a weboldalunkról. Választhatsz a különböző ISO betűk és néhány felhasználói készlet közül, különböző kódolásokban.

Csomagold ki a letöltött fájlokat a ~/.mplayer vagy a $PREFIX/share/mplayer könyvtárba. Ezután nevezd át vagy készíts egy symlink-et valamelyik kicsomagolt könyvtárra font néven, például:

ln -s ~/.mplayer/arial-24 ~/.mplayer/font

ln -s $PREFIX/share/mplayer/arial-24 $PREFIX/share/mplayer/font

A betűtípusoknak rendelkezniük kell egy megfelelő font.desc fájllal, ami leképezi a Unicode betűpozíciókat az aktuális felirat szöveg kódlapjára. A másik megoldás UTF-8 kódolású feliratok használata és a -utf8 kapcsoló megadása vagy add meg a felirat fájl neveként ugyan azt a nevet, mint a videó fájlé, de .utf kiterjesztéssel és tedd a videóval azonos könyvtárba.

Az MPlayernek az OSD Menüje teljesen igényre szabható.

Az Xvid egy szabad szoftveres MPEG-4 ASP kompatibilis videó codec. Jegyezd meg, hogy az Xvid nem szükséges az Xvid-es videók dekódolásához. A libavcodec az alapértelmezett, mivel jobb a sebessége.

Az x264 egy függvénykönyvtár a H.264 videó létrehozásához. Az MPlayer forrás mindig frissül, ha egy x264 API változás jelenik meg, így javasolt az MPlayer Subversion verziójának használata.

Ha van feltelepítve GIT kliensed, a legújabb x264 forrást letöltheted ezzel a paranccsal:

git clone git://git.videolan.org/x264.git

Majd fordíts és telepíts a szabványos módon:

./configure && make && make install

Ezután futtasd újra a ./configure-t, hogy az MPlayerbe belekerüljön az x264 támogatás.

Az MPlayer használni tudja az OpenCORE AMR függvénykönyvtárakat a FFmpeg-en keresztül. Töltsd le a könyvtárakat az AMR-NB-hez és az AMR-WB-hez az opencore-amr projectből és telepítsd őket az oldalon lévő utasítások szerint.

Az MPlayer tudja használni az XMMS bemeneti plugin-jait több fájlformátum lejátszásához. Van plugin SNES játék hangokhoz, SID hangokhoz (Commodore 64-ről), több Amiga formátumhoz, .xm, .it, VQF, Musepack, Bonk és még számos máshoz. Megtalálhatod őket az XMMS bemenetu plugin oldalán.

Ehhez a tulajdonsághoz rendelkezden kell az XMMS-sel, az MPlayert pedig ezzel kell fordítanod: ./configure --enable-xmms.

Az MPlayer engedélyezi bármely billentyűhöz/gombhoz bármilyen MPlayer parancs hozzárendelését egy egyszerű konfigurációs fájl segítségével. A szintaxis egy egyszerű billentyű névből és az azt követő parancsból áll. A konfigurációs fájl alapértelmezett helye a $HOME/.mplayer/input.conf de ez megváltoztatható a -input conf kapcsoló segítségével (a relatív elérési útvonalak a $HOME/.mplayer-hez képest relatívak).

Az összes támogatott billentyű nevének listáját az mplayer -input keylist parancs írja ki, az elérhető parancsok listáját pedig az mplayer -input cmdlist paranccsal kapod meg.

##
## MPlayer input vezérlő fájl
##

RIGHT seek +10
LEFT seek -10
- audio_delay 0.100
+ audio_delay -0.100
q quit
> pt_step 1
< pt_step -1
ENTER pt_step 1 1

Linux Infrared Remote Control (Linux Infravörös Távoli Irányítás) - végy egy egyszerűen összerakható, otthon barkácsolt IR-vevőt, egy (majdnem) tetszés szerinti távirányítót és irányítsd a Linux-os gépedet vele! Bővebben a LIRC weboldalon olvashatsz erről.

Ha feltelepítetted a LIRC csomagot, a configure automatikusan megtalálja. Ha minden jól megy, az MPlayer egy ilyen üzenetet ír ki indításkor: "Setting up lirc support...". Ha valami hiba történt, tájékoztat róla. Ha semmit sem mond a LIRC-ről, akkor a támogatása nincs beforgatva. Ennyi :-)

Az MPlayer alkalmazás neve - minő meglepő - mplayer. Bármelyik mplayer parancsot használhatod és egyszerre több parancsot is megadhatsz egy lépésben, ha \n karakterrel választod el őket. Ne felejtsd el engedélyezni az ismétlés jelzőt (repeat flag) a .lircrc fájlban, ha van értelme (keresés, hangerő, stb.). Itt egy kivonat egy .lircrc fájlból:

begin
     button = VOLUME_PLUS
     prog = mplayer
     config = volume 1
     repeat = 1
end

begin
    button = VOLUME_MINUS
    prog = mplayer
    config = volume -1
    repeat = 1
end

begin
    button = CD_PLAY
    prog = mplayer
    config = pause
end

begin
    button = CD_STOP
    prog = mplayer
    config = seek 0 1\npause
end

Ha nem tetszik a lirc-config fájl alapértelmezett elérési útvonala (~/.lircrc), használd a -lircconf fájlnév kapcsolót egy másik fájl megadásához.

A szolga mód segítségével egyszerű frontend-eket készíthetsz az MPlayerhez. Ha a -slave kapcsolóval futtatod az MPlayert, beolvassa az új sor karakterrel (\n) elválasztott parancsokat a standard bemenetről (stdin). A parancsok a slave.txt fájlban vannak leírva.

Ha már sikerült az MPlayerrel lejátszani a kedvenc internetes stream-edet, a -dumpstream kapcsoló segítségével el is tudod menteni a folyamot egy fájlba. Például:

mplayer http://217.71.208.37:8006 -dumpstream -dumpfile stream.asf

Ez el fogja menteni a http://217.71.208.37:8006 szerveren stream-elt tartalmat a stream.asf fájlba. Ez működik az MPlayer által támogatott összes protokollal, mint MMS, RTSP és így tovább.

A DVD meghajtók manapság tartalmaznak egy régió kódnak nevezett értelmetlen korlátozást. Szégyen, hogy a DVD meghajtókat arra kényszerítik, hogy a hat különböző régióból, amire a világot felosztották, csak az egyikben gyártott lemezeket fogadják el. Hogy egy asztal körül ülő pár ember hogy állhatott elő egy ilyen ötlettel és hogyan várhatják el, hogy a 21. században elfogadnak egy ilyen ötletet, az minden képzeletet felülmúl.

Azok a meghajtók, amelyek a régióbeállításokat csak szoftveresen kényszerítik ki, RPC-1 meghajtókként ismertek, amelyek hardveresen teszik ugyan ezt, azok az RPC-2 meghajtók. Az RPC-2 meghajtók öt alkalommal engedik meg a régiókód megváltoztatását, mielőtt az véglegessé válna. Linux alatt a regionset eszközt használhatod a DVD meghajtód régió kódjának beállításához.

Szerencsére lehetséges az RPC-2 meghajtók RPC-1-re történő átalakítása egy firmware frissítéssel. Add meg a DVD meghajtód model számát a kedvenc kereső motorodnak vagy nézz be a "The firmware page" fórumjába és letöltési oldalára. Bár a firmware frissítésre vonatkozó figyelmeztetések itt is érvényesek, a régió kódtól történő megszabadulás általában pozitív élménnyel zárul.

Add meg a -edl <fájlnév> kapcsolót, amikor indítod az MPlayert, a videóhoz használni kívánt EDL fájl nevével.

A jelenlegi EDL fájl formátum:

[kezdő másodperc] [befejező másodperc] [akció]

Ahol a másodpercek lebegőpontos számok, az akció pedig vagy 0 a kihagyáshoz vagy 1 az elnémításhoz. Például:

5.3   7.1    0
15    16.7   1
420   422    0

Ez az 5.3 másodperctől a 7.1 másodpercig kihagyja a videót, majd 15 másodpercnél leveszi a hangot, 16.7 másodpercnél visszateszi és a 420. és 422. másodperc között ismét kihagy a videóból. Ezek az akciók akkor hajtódnak végre, amikor a lejátszás időzítője eléri a fájlban megadott időket.

Ha készíteni akarsz egy EDL fájl, amit utána szerkeszthetsz, használd a -edlout <fájlnév> kapcsolót. Lejátszás közben csak nyomd meg az i billentyűt a kihagyandó rész elejének és végének a megjelöléséhez. A megfelelő bejegyzés bekerül a fájlba erre az időszakra. Ezután kézzel tetszőlegesen beigazíthatod az EDL fájlt és megváltoztathatod az alapértelmezett műveletet, ami az egyes sorok által leírt blokkok kihagyása.

A legtöbb DVD és sok más fájl térhatású hangot tartalmaz. Az MPlayer támogatja a térhatású lejátszást, de alapértelmezésként nem engedélyezi, mivel a sztereó berendezések a gyakoribbak. A több, mint két csatornás audiót tartalmazó fájlok lejátszásához használd a -channels kapcsolót. Például egy 5.1-es audióval rendelkező DVD lejátszása:

mplayer dvd://1 -channels 6

Figyelj rá, hogy az "5.1" név ellenére valójában hat különálló csatorna van. Ha van térhatású hangfalszetted, nyugodtan beleírhatod a channels opciót az MPlayer konfigurációs fájljába, a ~/.mplayer/config-ba. Például a kvadrafónikus lejátszás alapértelmezetté tételéhez írd be ezt a sort:

channels=4

Az MPlayer ekkor az audiót négy csatornán fogja lejátszani, ha mind a négy csatorna elérhető.

Az MPlayer nem duplázza meg a csatornákat alapból, ahogy a legtöbb audió vezérlő sem. Ha ilyet akarsz, kézzel kell megadnod:

mplayer filename -af channels=2:2:0:1:0:0

Lásd a csatorna másolásról szóló rész a magyarázatért.

A DVD-k általában AC-3 (Dolby Digital) vagy DTS (Digital Theater System) formátumban kódolt térhatású hanggal rendelkeznek. Néhány modern audió berendezés képes ezen formátumok belső dekódolására. Az MPlayer beállítható úgy, hogy dekódolás nélkül adja át az audió adatot. Ez csak akkor fog működni, ha van egy S/PDIF (Sony/Philips Digital Interface) jack dugó a hangkártyádon, vagy HDMI-n keresztül küldöd át a hangot.

Ha az audió berendezésed tudja dekódolni mind az AC-3-at, mind a DTS-t, nyugodtan engedélyezheted az áteresztést mindkét formátumnál. Különben csak arra a formátumra engedélyezd, amelyiket a berendezésed támogatja.

Figyelj rá, hogy az ac=hwac3, és ac=hwdts, sorok végén van egy vessző (","). Ez arra utasítja az MPlayert, hogy váltson vissza a normálisan használt codec-re, ha olyan fájlt játszasz le, amiben nincs AC-3-as vagy DTS audió. Az afm=hwac3 sorba nem kell vessző; az MPlayer mindenképpen vált ha egy audió család van megadva.

A digitális TV továbbítás (mint pl. a DVB és ATSC) és néhány DVD általában MPEG audió stream-ekkel rendelkezik (általában MP2). Pár MPEG hardver dekóder, mint például a jól felszerelt DVB kártyák és a DXR2 adapterek natívan dekódolják ezt a formátumot.) Az MPlayer beállítható úgy, hogy ne foglalkozzon az audió adatok dekódolásával.

To use this codec:

 mplayer -ac hwmpa 

***TENNIVALÓ***

Ezt a részt még el kell készíteni, de addig nem lehet befejezni, amíg valaki nem ad nekünk hozzá példafájlokat teszteléshez. Ha van mátrix-kódolású audió fájlod, tudod, hogy hol lehet találni ilyet vagy van bármilyen információd, hálásak lennénk ha üzennél nekünk az MPlayer-DOCS levelezési listára. Írj egy "[matrix-encoded audio]"-t a tárgy sorba.

Ha nem érkezik fájl vagy további információ, ez a fejezet törölve lesz.

Jó link-ek:

Az MPlayer tartalmaz HRTF (Head Related Transfer Function) szűrőt, mely egy MIT projekten alapszik, melyben méréseket végeztek emberi műfejre szerelt mikrofonokkal.

Bár nem lehet tökéletesen imitálni egy térhatású rendszert, az MPlayer HRTF szűrője biztosít térben némileg mélyített hangot két csatornás fülhallgatón. A hagyományos lekeverés egyszerűen kombinálja az összes csatornát kettőbe; a csatornák kombinálásán túl a hrtf finom visszhangot generál, kissé növeli a sztereó elválasztást és megváltoztatja néhány frekvencia hangerejét. A HRTF hangzásának minősége függ a forrás audiótól és az emberi érzékléstől, de mindenképpen megér egy próbát.

DVD lejátszása DVD HRTF-fel:

mplayer dvd://1 -channels 6 -af hrtf

A hrtf csak 5 vagy 6 csatornával működik jól, valamint 48 kHz-es audió kell hozzá. A DVD audió már 48 kHz-es, de ha van egy fájlod ettől különböző mintavételezési rátával, akkor a hrtf-fel történő lejátszáshoz újra kell mintáznod:

mplayer fájlnév -channels 6 -af resample=48000,hrtf

Ha nem hallasz semmilyen hangot a térhatású csatornáidból, ellenőrizd a mixer beállításait egy mixer programmal, mint pl. az alsamixer; az audió kimenetek gyakran le vannak némítva és nulla hangerőre vannak állítva alapértelmezésben.

Sajnos nincs szabvány a csatornák sorrendjére vonatkozóan. Az alábbi sorrend az AC-3-é, ami eléggé tipikus; próbáld meg ezt és meglátod, hogy a forrásod megfelel-e neki. A csatornák számozása 0-tól indul.

A -channels kapcsolóval az audió dekódertől lekérdezhető a csatornák száma. Néhány audió codec a specifikált csatornák számát használja fel a downmixing szükségességének megállapítására. Figyelj rá, hogy ez nem mindig érinti a kimeneti csatornák számát. Például a -channels 4 használata egy sztereó MP3 fájl lejátszásánál továbbra is 2 csatornás kimenetet ad, mert az MP3 codec nem tud extra csatornákat készíteni.

A channels audió szűrő használható csatornák létrehozására vagy eltávolítására, a hangkártya felé kiküldött csatornák számának beállítására való. Lásd a következő fejezeteket a csatorna manipulációval kapcsolatos bővebb információkért.

A mono hangok sokkal jobbak, ha két hangszórón keresztül hallhatóak - különösen ha fülhallgatót használsz. Az audió fájlok, amik ténylegesen egy csatornásak, automatikusan két hangszórón keresztül kerülnek lejátszásra; sajnos, a legtöbb mono hangú fájl tulajdonképpen szereóként van elkódolva, amiben az egyik csatornát lenémították. A legkönnyebb és legbolondbiztosabb megoldás arra, hogy mindkét hangszórón ugyanaz a kimenet legyen, az extrastereo szűrő:

mplayer fájlnév -af extrastereo=0

Ez átlagolja mindkét csatornát, aminek eredményeként fele olyan hangosak lesznek, mint az eredeti. A következő fejezetekben találsz egyéb példákat is ennek megvalósítására a hangerő csökkentése nélkül, de azok komplexek és különböző kapcsolókat igényelnek attól függően, hogy melyik csatornát tartod meg. Ha tényleg szükséges a hangerő megtartása, könnyebb, ha a volume szűrővel kikísérletezed és megkeresed a helyes hangerőt. Például:

mplayer filename -af extrastereo=0,volume=5

A channels szűrő bármelyik vagy az összes csatornát tudja mozgatni. A channels szűrő alopcióinak beállítása esetenként bonyolult és némi odafigyelést kíván.

Példa: egy csatorna két hangszóróra

Itt egy példa az egy csatorna több hangszóróra való kiküldésének egy másik módjára. Ebben a példában feltételezzük, hogy a bal csatornát kell lejátszani és a jobb csatornát eldobjuk. Követve a fenti leírást:

Mindezt összerakva kapjuk:

mplayer fájlnév -af channels=2:2:0:1:0:0

Ezen példa előnye az extrastereo-val szemben, hogy a hangerő mindegyik kimeneti csatornán a bemeneti csatornáéval megegyező lesz. A hátránya, hogy az alopciókat "2:2:1:0:1:1"-re kell változtatni, ha a kívánt audió a jobb csatornán van. Valamint nehezebb megjegyezni és begépelni.

Példa: bal csatorna két hangszóróra rövidítve

Van egy sokkal könnyebb mód a channels szűrő használatára, hogy a bal csatornát mindkét hangszórón megszólaltassuk:

mplayer fájlnév -af channels=1

A második csatorna figyelmen kívül marad és további alopciók nélkül az egyetlen megmaradó csatorna egyedül marad. A hangkártya vezérlők az egy csatornás audiót automatikusan lejátszák mindkét hangszórón. Ez csak akkor működik, ha a kívánt csatorna a bal.

Példa: az elülső csatornák duplázása hátra

Másik gyakori művelet az elülső csatornák duplázása és lejátszása hátul, a hátsó hangszórókon kvadrafónikus beállítással.

Az alopciók összeállításával kapjuk:

mplayer fájlnév -af channels=4:4:0:2:0:0:1:3:1:1

A pan szűrő felhasználó által megadott arányban tudja keverni a csatornákat. Ezzel meg lehet csinálni mindent, amit a channels szűrővel, és még többet is. Sajnos az alopciók még komplikáltabbak.

Példa: egy csatorna két hangszóróra

Itt van egy újabb példa a bal csatorna két hangszórón történő lejátszására. Kövesd a fent leírt lépéseket:

Ezen opciók összeállítása adja:

mplayer fájlnév -af pan=2:1:1:0:0

Ha inkább a jobb csatorna kell a bal helyett, a pan alopciói "2:0:0:1:1" lesznek.

Példa: bal csatorna két hangszóróra rövidítve

Amint a channels-el, itt is lehet rövidíteni, ha a csak a bal csatornával dolgozol:

mplayer fájlnév -af pan=1:1

Mivel a pan-nek csak egy bemeneti csatornája van (a másik csatorna figyelmen kívül marad), csak egy része van az alopcióknak, ami megadja, hogy az egyetlen csatorna saját maga 100%-át kapja.

Példa: 6 csatornás PCM lekeverése

Az MPlayer 6 csatornás PCM dekódolója nem tud lekeverni. Itt egy módszer a PCM lekeverésre a pan használatával:

Mindezt összerakva:

mplayer 6-channel.wav -af pan=2:1:0:0:1:1:0:0:1:0.5:0.5:1:1

A fenti példa százalékok csak durva példák. Nyugodtan játszadozz velük!

Példa: 5.1-es audió lejátszása nagy hangszórókon, mélynyomó nélkül

Ha egy pár nagy hangszóród van elől, nem kell pénzt áldoznod mélynyomóra a teljes 5.1-es hangzáshoz. Ha a -channels 5 használatával kéred, hogy a liba52 az 5.1-es audiót 5.0-ban dekódolja, a mélynyomó csatornája egyszerűen elmarad. Ha a mélynyomó csatornáját saját magad szeretnéd szétosztani, kézzel kell lekeverned a pan-nal:

Ezen opciók összevonásával születik meg az eredmény:

mplayer dvd://1 -channels 6 -af pan=5:1:0:0:0:0:0:1:0:0:0:0:0:1:0:0:0:0:0:1:0:0:0:0:0:1:0.5:0.5:0:0:0

Az összes használható opcióhoz nézd meg a man oldalt. Következzék pár tipp:

Mivel a VIDIX-nek direkt hardver elérés kell, futtathatod root-ként vagy beállíthatod a SUID bit-et az MPlayer binárisán (Figyelem: Ez biztonsági kockázatot jelent!). Alternatívaként használhatsz egy speciális kernel modult, így:

Jelenleg a legtöbb ATI kártya natívan támogatott, a Mach64-től a legújabb Radeonokig.

Két lefordított bináris van: radeon_vid a Radeonhoz és rage128_vid a Rage 128 kártyákhoz. Előírhatsz egyet vagy hagyhatod a VIDIX rendszernek automatikusan kipróbálni az összes elérhető vezérlőt.

A Matrox G200, G400, G450 és G550 működik a jelentések szerint.

A vezérlő támogatja a videó equalizereket és majdnem olyan gyors, mint a Matrox framebuffer.

Van egy vezérlő a Trident Cyberblade/i1 chipset-hez, ami a VIA Epia alaplapokon található.

A vezérlőt Alastair M. Robinson írta és tartja karban.

Habár van vezérlő a 3DLabs GLINT R3 és Permedia3 chip-ekhez, senki sem tesztelte le, így örömmel fogadjuk a jelentéseket.

Egy egyedülálló tulajdonsága az nvidia_vid vezérlőnek a sima, egyszerű, csak szöveges konzolon történő videó megjelenítés - framebuffer vagy X varázslat és egyebek nélkül. Ehhez a cvidix videó kimenetet kell használni, amint az itt látható:

mplayer -vo cvidix pelda.avi

Ez nagyon kísérleti kód, csakúgy mint az nvidia_vid.

Tesztelték SiS 650/651/740-en (a leggyakrabban használt SiS chipset verziók a "Shuttle XPC" dobozokban).

Várjuk a visszajelzéseket!

Az MPlayer támogatja a Siemens DVB chipset-tel szerelt kártyákat olyan gyártóktól, mint a Siemens, Technotrend, Galaxis vagy a Hauppauge. A legújabb DVB vezérlők elérhetőek a Linux TV oldalról. Ha szoftveres átkódolást akarsz csinálni, legalább egy 1GHz-es CPU-ra lesz szükséged.

A configure megtalálja a DVB kártyádat. Ha mégsem, kényszerítheted:

./configure --enable-dvb

Majd fordíts és telepíts, mint rendesen.

HASZNÁLAT.  A hardveres dekódolás szabványos MPEG-1/2 videó folyamot és/vagy MPEG audiót tartalmazó fájlok esetén elvégezhető ezzel a paranccsal:

mplayer -ao mpegpes -vo mpegpes file.mpg|vob

Bármilyen más típusú videó folyam esetén MPEG-1-be történő átkódolás szükséges, ezért lassú és nem éri meg a vesződést, különösen ha lassú a géped. Egy ehhez hasonló paranccsal végezhető el:

mplayer -ao mpegpes -vo mpegpes yourfile.ext
mplayer -ao mpegpes -vo mpegpes -vf expand yourfile.ext

Figyelj rá, hogy a DVB kártyák PAL esetén csak a 288-as és 576-os, NTSC esetén a 240-es és 480-as magasságokat ismerik. Muszáj átméretezned más magassághoz a scale=szélesség:magasság kapcsolóval és a kívánt szélesség és magasság megadásával a -vf kapcsolónál. A DVB kártyák számos szélességet elfogadnak, mint például 720, 704, 640, 512, 480, 352 stb. és hardveres méretezést alkalmaznak vízszintes irányban, így a legtöbb esetben nem kell vízszintesen méretezned. Egy 512x384 (4:3 arányú) MPEG-4 (DivX)-hez:

mplayer -ao mpegpes -vo mpegpes -vf scale=512:576

Ha szélesvásznú filmed van és nem akarod átméretezni teljes magasságúra, használhatod az expand=w:h szűrőt a fekete sávok hozzáadásához. Egy 640x384 MPEG-4 (DivX) megnézésénél:

mplayer -ao mpegpes -vo mpegpes -vf expand=640:576 file.avi

Ha a CPU-d túl lassú a teljes méretű 720x576 MPEG-4 (DivX)-hez, próbáld meg leméretezni:

mplayer -ao mpegpes -vo mpegpes -vf scale=352:576 file.avi

Ha a sebesség nem javul, próbáld meg a függőleges leméretezést is:

mplayer -ao mpegpes -vo mpegpes -vf scale=352:288 file.avi

Az OSD és a feliratokhoz használd az expand szűrő OSD tulajdonságát. Így, az expand=w:h vagy expand=w:h:x:y helyett írj expand=w:h:x:y:1-et (az ötödik paraméter, a :1 a végén engedélyezi az OSD render-elést). A képet egy kicsit feljebb szeretnéd vinnni valószínűleg, hogy nagyobb hely maradjon a feliratoknak. Vagy akár a feliratokat is felviheted, ha a TV képernyőjén kívülre esnek, használd a -subpos <0-100> kapcsolót ennek beállításához (a -subpos 80 egy jó választás).

A nem-25fps-es filmek PAL TV-n vagy lassú CPU-n való lejátszásához még add hozzá a -framedrop kapcsolót.

Az MPEG-4 (DivX) fájlok méretarányának megtartásához és az optimális méretezési paraméterekhez (hardveres vízszintes és szoftveres függőleges méretezés a helyes méretarány megtartásával) használd az új dvbscale szűrőt:

for a  4:3 TV: -vf dvbscale,scale=-1:0,expand=-1:576:-1:-1:1
for a 16:9 TV: -vf dvbscale=1024,scale=-1:0,expand=-1:576:-1:-1:1

Digital TV (DVB bemeneti modul). A DVB kártyád segítségével digitalis TV-t is nézhetsz.

A scan és szap/tzap/czap/azap programoknak telepítve kell lenniük; mind benne vannak a drivers csomagban.

Ellenőrizd, hogy a vezérlőid megfelelően működnek egy olyan programmal, mint a dvbstream (ez a DVB bemeneti modul alapja).

Most már fordíthatsz egy ~/.mplayer/channels.conf fájlt, a szap/tzap/czap/azap által elfogadott szintaktikával, vagy engeded a scannek, hogy elkészítse neked.

Ha több típusú kártyád van (pl. műholdas, földi, kábel és ATSC), a csatorna fájlokat elmentheted ~/.mplayer/channels.conf.sat, ~/.mplayer/channels.conf.ter, ~/.mplayer/channels.conf.cbl, és ~/.mplayer/channels.conf.atsc néven, így az MPlayernek implicit javaslod ezen fájlok használatát a ~/.mplayer/channels.conf helyett és csak azt kell megadnod, hogy melyik kártyát akarod használni.

Győződj meg róla, hogy csak Free to Air csatornák vannak a channels.conf fájlodban, különben MPlayer kódolatlan átvitelre fog várni.

Az audió és a videó mezőkidben használhatsz kiterjesztett szintaxist: ...:pid[+pid]:... (egyenként maximálisan 6 pid); ebben az esetben az MPlayer beleveszi a stream-be az összes jelzett pid-et, plusz a pid 0-t (ami a PAT-ot tartalmazza). Mindig ajánlott a PMT és MCR pid bevétele minden sorba a megfelelő csatornáknál (ha ismered őket). Megadhatsz 8192-őt is, ez kiválaszt minden pid-et ezen a frekvencián, majd ezután a TAB-bal tudsz váltani a programok között. Ez nagyobb sávszélességet igényel, de az olcsóbb kártyák mindig átviszik az összes csatornát legalább a kernelig, így ezeknél nem jelent számottevő különbséget. Egyéb lehetőségek: televideo pid, második audió sáv, stb.

Ha az MPlayer rendszeren panaszkodik

"Túl sok videó/audió csomag a bufferben"

"Too many video/audio packets in the buffer"

üzenettel vagy az audió és videó közötti szinkronizáció növekvő eltérését tapasztalod, nézd meg, hogy van-e PCR pid a folyamban (szükséges az átvivő bufferelésének történő megfeleléshez) és/vagy próbáld meg használni a libavformat-ban lévő MPEG-TS demuxer-t a -demuxer lavf -lavfdopts probesize=128 opció parancssorhoz történő hozzáadásával.

A csatornák beállításainak kilistázásához futtast ezt:

mplayer dvb://

Ha egy adott csatornát akarsz nézni, mint pl. az R1-et, írd be:

mplayer dvb://R1

Ha egynél több kártyád van, meg kell adnod a kártya számát is, ahol a csatorna látható (pl. 2) az alábbi szintaxissal:

mplayer dvb://2@R1

A csatornaváltáshoz nyomd meg a h (következő) vagy a k (előző) gombot vagy használd az OSD menüt.

Az audió vagy videó folyam ideiglenes kikapcsolásához másold be a következőket a ~/.mplayer/input.conf fájlba:

% set_property  switch_video -2
& step_property switch_video
? set_property  switch_audio -2
^ step_property switch_audio

(A billentyűket átírhatod a kívántra.) Ha megnyomod a switch_x -2 parancshoz tartozó billentyűt, a megfelelő folyam bezárásra kerül; ha a step_x-hez tartozót, akkor a folyam újra meg lesz nyitva. Ügyelj rá, hogy ez a kapcsolási mechanizmus nem a várt módon fog működni, ha a több audió és videó folyam van.

Lejátszás közben (nem rögzítés közben), a dadogás és 'A rendszeret túl lassú ehhez' üzenetek megelőzése érdekében javasolt a

-mc 10 -speed 0.97 -af scaletempo

használata a parancssorban, a scaletempo paramétereinek megfelelő beállításával.

Ha a ~/.mplayer/menu.conf fájlod tartalmazza a <dvbsel> bejegyzést, úgy, mint az etc/dvb-menu.conf példafájl (ezt felhasználhatod a ~/.mplayer/menu.conf fájl felülírásához), a fő menüben egy al-menü bejegyzést láthatsz, aminek a segítségével választhatsz a channels.conf-ban előre beállított csatornák közül, melyet az elérhető kártyák listája követhet, ha egynél több MPlayer által használható kártya van.

Ha el akarod menteni a programot a lemezre, használhatod az alábbi parancsot:

mplayer -dumpfile r1.ts -dumpstream dvb://R1

Ha inkább másik formátumban akarsz rögzíteni (újrakódolni), kiadhatsz egy ehhez hasonló parancsot:

mencoder -o r1.avi -ovc xvid -xvidencopts bitrate=800 \
    -oac mp3lame -lameopts cbr:br=128 -pp=ci dvb://R1

Olvasd el a man oldalt a kapcsolók listájához, amiket megadhatsz a DVB bemeneti modulnak.

A JÖVŐ.  Ha kérdésed van vagy további bejelentésekről szeretnél tudomást szerezni és részt venni a beszélgetéseinkben, csatlakozz az MPlayer-DVB levelezési listához. Kérjük vedd figyelembe, hogy a lista nyelve az angol.

A jövőben tervezzük a DVB kártyák által biztosított natív OSD használatát az OSD menü és a feliratok megjelenítéséhez.

Az MPlayer támogatja a hardveresen gyorsított lejátszást a Creative DXR2 kártyával.

Mindenek előtt megfelelően telepített DXR2 vezérlő kell. A vezérlőt és a telepítési útmutatót megtalálhatod a DXR2 Resource Center oldalán.

A DXR2-n használt átlapolásos chipset elég rossz minőségű, de az alapértelmezett beállítások mindenkinél működnek. Az OSD használható az átlapolással (nem TV-n) a színkulcsban történi kirajzolással. Az alapértelmezett színkulcs beállításokkal változó eredményeket kaphatsz, valószínűleg látni fogod a színkulcsot a karakterek körül vagy más egyéb érdekes effektet. De ha megfelelően beállítod a színkulcsot, elfogadható eredményt kapsz.

Kérjük nézd meg a man oldalt a használható kapcsolókhoz.

Az MPlayer támogatja a hardveresen gyorsított lejátszást a Creative DXR3 és Sigma Designs Hollywood Plus kártyákkal. Ezek a kártyák a Sigma Designs em8300 MPEG dekódoló chip-jét használják.

Mindenek előtt megfelelően telepített DXR3/H+ vezérlő kell, 0.12.0 verziójú vagy régebbi. A vezérlőket és a telepítési utasításokat megtalálhatod a DXR3 & Hollywood Plus for Linux oldalon. A configurenak automatikusan meg kell találnia a kártyádat, és a fordításnak hiba nélkül le kell futnia.

Linux alatt két módon bírhatod működésre a G400 TV kimenetét:

A TV kimenet támogatása ezeken a kártyákon csak nemrég jelent meg, és még nincs a a fő kernelben. Jelenleg az mga_vid modul nem használható AFAIK, mert a G450/G550-es vezérlő csak egy konfigurációban működik: az első CRTC chip (a sokkal több képességgel) az első képernyőn (a monitoron) és a második CRTC (nincs BES - a BES magyarázatához lásd a G400-as részt fent) TV-n. Így csak az MPlayer fbdev kimeneti vezérlőjét használhatod jelenleg.

Az első CRTC nem irányítható át a második fejre jelenleg. A matroxfb kernel vezérlő szerzője - Petr Vandrovec - talán készít támogatást ehhez, az első CRTC kimenetét egyszerre mindkét fejen megjelenítve, mint ahogy most is javasolt a G400-on, lásd a fenti részt.

A szükséges kernel javítás és a bővebb HOWTO letölthető: http://www.bglug.ca/matrox_tvout/

Senki sem vállal ezért semmilyen felelősséget, sem garanciát bármilyen, ezen leírásból származó kárért.

Kábel a G400-hoz.  A CRTC2 csatlakozójának negyedik pin-je a kompozit videó jel. A földelés a hatodik, hetedik és nyolcadik pin. (az infót Rácz Balázs adta)

Kábel a G450-hez.  A CRTC2 csatlakozójának első pin-je a kompozit videó jel. A földelés az ötödik, hatodik, hetedik és tizenötödik (5, 6, 7, 15) pin. (az infót Kerekes Balázs adta)

BEVEZETÉS.  Jelenleg az ATI nem akarja támogatni semelyik TV-out chip-jét sem Linux alatt, a licenszelt Macrovision technológiájuk miatt.

Egyéb kártyák esetében lásd a VESA vezérlőt, VIDIX nélkül. Bár ehhez erős CPU kell.

Az egyeten dolog, amit tenned kell - Be kell dugnod a TV csatlakozóját, mielőtt bekapcsolnád a PC-t mivel a videó BIOS csak egyszer, a POST folyamat során inicializálja magát.

Először le KELL töltened a zárt-forrású vezérlőt az http://nvidia.com-ról. Nem írom le a telepítés és a konfiguráció lépéseit, mert ez nem tartozik ezen dokumentáció céljához.

Miután az XFree86, az XVideo és a 3D gyorsítás is megfelelően működik, írd át a kártya Device részét az XF86Config fájlban, a következő példának megfelelően (a te kártyádhoz/TV-dhez igazítva):

Section "Device"
        Identifier      "GeForce"
        VendorName      "ASUS"
        BoardName       "nVidia GeForce2/MX 400"
        Driver          "nvidia"
        #Option         "NvAGP" "1"
        Option          "NoLogo"
        Option          "CursorShadow"  "on"

        Option          "TwinView"
        Option          "TwinViewOrientation" "Clone"
        Option          "MetaModes" "1024x768,640x480"
        Option          "ConnectedMonitor" "CRT, TV"
        Option          "TVStandard" "PAL-B"
        Option          "TVOutFormat" "Composite"
EndSection

Természetesen a legfontosabb a TwinView rész.

A NeoMagic chip számos laptop-ban megtalálható, pár közülük egy egyszerű analóg TV kódolóval van felszerelve, mások sokkal fejlettebbel rendelkeznek.

Debian csomag készítéséhez futtasd az alábbi parancsot az MPlayer forrásának könyvtárában:

fakeroot debian/rules binary

Ha különleges kapcsolókat akarsz átadni a configure-nak, állítsd be a DEB_BUILD_OPTIONS környezeti változót. például ha szeretnél GUI-t és OSD menü támogatást, ezt kell használnod:

DEB_BUILD_OPTIONS="--enable-gui --enable-menu" fakeroot debian/rules binary

Pár változót is átadhatsz a Makefile-nak. Például ha gcc 3.4-et szeretnél használni a fordításhoz annak ellenére, hogy nem az az alapértelmezett fordító:

CC=gcc-3.4 DEB_BUILD_OPTIONS="--enable-gui" fakeroot debian/rules binary

A forrás fa kitakarításához add ki a következő parancsot:

fakeroot debian/rules clean

Rendszergazdaként a szokásos módszerrel telepíthető a .deb csomag:

dpkg -i ../mplayer_verziószám.deb

Az RPM csomag elkészítéséhez add ki a következő parancsot az MPlayer forrás könyvtárában:

FIXME: megfelelő parancs beszúrása

Az MPlayer működik ARM CPU-val rendelkező PDA-kon is, mint páldául a Sharp Zaurus, vagy a Compaq Ipaq. Megszerzésének legegyszerűbb módja az OpenZaurus webhelyéről történő letöltés. Ha saját erődből akarod lefordítani, érdemes körülnézni az mplayer és a libavcodec Openzaurus buildroot könyvtárakban, ezek ugyanis mindig tartalmazzák a legújabb Makefile-okat és patcheket az MPlayer SVN verziójának libavcodec-kel történő lefordításához. Ha GUI frontend-et is szeretnél, használd az xmms-embedded-et.

Ha a processzorod támogatja az SSE-t, akkor ezen utasításkészlet kihasználásához a kernelt az "options CPU_ENABLE_SSE" beállítással kell fordítani (ehhez FreeBSD-STABLE vagy kernelpatchekre van szükség).

A gas különböző verzióinak hiányosságai miatt (relokáció vs MMX), két lépésben kell fordítani: előszőr legyen a nem-natív verzió a $PATH-ban, majd add ki a gmake -k parancsot, majd a natív verzióval gmake.

Az OpenBSD 3.4-től a fenti kavarás már nem szükséges.

Lásd a Mac OS részt.

A Solarisnak még mindig rossz, POSIX-inkompatibilis rendszer eszközei és shell-je van az alapértelmezett helyeken. Amíg nem tesznek egy bölcs lépést a számítástechnikai kőkorszak leváltására, addig a /usr/xpg4/bin könyvtárat hozzá kell adnod a PATH-hoz.

Az MPlayer Solaris 2.6 vagy újabb rendszereken működik. A SUN audió vezérlőjét a -ao sun kapcsolóval használhatod.

Az MPlayer kihasználja az UltraSPARC gépek VIS utasításkészletét (az MMX-hez hasonló), bár jelenleg csak a libmpeg2-ben, libvo-ben és a libavcodec-ben, de az mp3lib-ben nem. Egy 400Mhz-es CPU elég, hogy élvezhetően lejátsz egy VOB filet. Szükséged lesz egy felinstallált mLib-re is.

Figyelmeztetés:

Solaris SPARC-on GNU C/C++ fordító is kell; az nem számít, hogy assemblerrel vagy nélküle van.

Solaris x86-on kell a GNU assembler és a GNU C/C++ fordító is, aminek támogatnia kell a GNU assemblert! Az MPlayer igencsak támaszkodik az MMX, SSE és 3DNOW! utasításokra, amiket a Sun standard assemblere (/usr/ccs/bin/as) nem támogat.

A configure script megpróbálja megkereseni, hogy a "gcc" parancsod melyik assemblert indítja (ha nem sikerül neki, használd a --as=/ahova/installalva/lett/a/gnu-as kapcsolót, hogy megadd a configurenak az "as" helyét a rendszeredben).

Megoldások a gyakori problémákra:

Joe Page ad helyet egy részletes HP-UX MPlayer HOGYAN-nak a weboldalán, amit Martin Gansser írt. Ezekkel az utasításokkal a fordítás után egyből kész programot kapsz. A következő információk a HOGYAN-ból lettek átvéve.

GCC 3.4.0 vagy későbbire lesz szükséged és SDL 1.2.7 vagy újabb. A HP cc nem tud működő programot fordítani, a korábbi GCC verziók pedig hibásak. Az OpenGL funkcionalításhoz telepítened kel a Mesa-t és így a gl és gl2 videó kimeneti vezérlőknek működniük kell, bár nagyon lassúak is lehetnek a CPU sebességétől függően. A meglehetősen gyenge natív HP-UX hangrendszer helyett inkább használd a GNU esound-ot.

Hozd létre a DVD eszközt nézd végig a SCSI buszt:

# ioscan -fn

Class          I            H/W   Path          Driver    S/W State    H/W Type        Description
...
ext_bus 1    8/16/5      c720  CLAIMED INTERFACE  Built-in SCSI
target  3    8/16/5.2    tgt   CLAIMED DEVICE
disk    4    8/16/5.2.0  sdisk CLAIMED DEVICE     PIONEER DVD-ROM DVD-305
                         /dev/dsk/c1t2d0 /dev/rdsk/c1t2d0
target  4    8/16/5.7    tgt   CLAIMED DEVICE
ctl     1    8/16/5.7.0  sctl  CLAIMED DEVICE     Initiator
                         /dev/rscsi/c1t7d0 /dev/rscsi/c1t7l0 /dev/scsi/c1t7l0
...

A képernyőn a kimenetben egy Pioneer DVD-ROM látszik a 2. SCSI címen. A kártya a 8/16-os hardver útra az 1-essel hivatkozik.

Készíts egy linket a nyers eszközről a DVD eszközre.

# ln -s /dev/rdsk/c<SCSI busz hivatkozás>t<SCSI cél ID>d<LUN> /dev/<eszköz>

Például:

# ln -s /dev/rdsk/c1t2d0 /dev/dvd

Itt van pár gyakori probléma megoldása:

Az MPlayer sikeresen fordul AIX 5.1-en, 5.2-n és 5.3-on, GCC 3.3 vagy újabbal. Az MPlayer fordítását AIX 4.3.3 és régebbi változaton nem teszteltük. Javasoljuk, hogy az MPlayert GCC 3.4 vagy újabbal fordítsd vagy ha POWER5-ön forgatsz, GCC 4.0 szükséges.

A CPU detektálás még fejlesztés alatt áll. A következő architektúrákat teszteltük:

A következő architektúrák nem lettek tesztelve, de működhetnek:

Az Ultimedia Services-en keresztüli hang nem támogatott, mert az Ultimedia-t dobták az AIX 5.1-ben; ezért az egyetlen lehetőség az AIX Open Sound System (OSS) vezérlők használata a 4Front Technologies-től http://www.opensound.com/aix.html. A 4Front Technologies szabadon biztosítja az OSS vezérlőket az AIX 5.1-hez nem-üzleti felhasználásra; azonban jelenleg nincs hang kimeneti vezérlő AIX 5.2 és 5.3 alá. Ez azt jelenti, hogy az AIX 5.2 és 5.3 alatt jelenleg az MPlayer nem képes audió kimenetre.

Megoldás a gyakori problémákra:

Le kell töltened és telepítened kell az SDL-t a QNX-re. Majd futtasd az MPlayert a -vo sdl:driver=photon és -ao sdl:nto kapcsolókkal, így gyors lesz.

A -vo x11 kimenet még lassabb lesz, mint Linux-on, mivel a QNX-nek csak X emulációja van, ami nagyon lassú.

A Cygwin 1.5.0 vagy későbbi verziójára lesz szükséged az MPlayer lefordításához.

A DirectX fejléc fájlokat ki kell csomagolni a /usr/include/ vagy /usr/local/include/ könyvtárba.

Az SDL előállításával és Cygwin alatti használatával kapcsolatos utasítások és fájlok megtalálhatóak a libsdl oldalon.

A MinGW 3.1.0 vagy későbbi és az MSYS 1.0.9 vagy későbbi verziójára lesz szükséged. Az MSYS postinstall-jának mondd meg, hogy telepítve van a MinGW.

Csomagold ki a DirectX fejléc fájlokat a /mingw/include/ könyvtárba.

A tömörített MOV fejlécek támogatásához zlib kell, ami alaphelyzetben nincs benne a MinGW-ben. Állítsd be a --prefix=/mingw kapcsolóval és telepítsd, mielőtt az MPlayert fordítanád.

Az MPlayer és a szükséges függvénykönyvtárak elkészítésének módját elolvashatod az MPlayer MinGW HOGYAN-ban.

Van egy natív GUI az MPlayerhez egy előfordított MPlayer binárissal együtt Mac OS X alá a MPlayerOSX projektből, de emlékezz rá: ez a projekt már nem aktív.

Szerencsére az MPlayerOSX projektet az MPlayer csapat egyik tagja átvette. Előzetes kiadások elérhetőek a letöltési oldalunkról és hamarosan jön a hivatalos kiadás is.

Ha saját magad akarod lefordítani forrásból az MPlayerOSXet, szükséged lesz az mplayerosx-re, a main-re és a main SVN modul main_noaltivec-re átnevezett másolatára. mplayerosx a GUI frontend, main az MPlayer és a main_noaltivec az MPlayer AltiVec támogatás nélkül.

Az SVN modulok letöltéséhez használt az alábbi parancsokat:

svn checkout svn://svn.mplayerhq.hu/mplayerosx/trunk/ mplayerosx
svn checkout svn://svn.mplayerhq.hu/mplayer/trunk/ main

Az MPlayerOSX elkészítéséhez valami ilyesmit kell csinálnod:

MPlayer_forras_konyvtar
   |
   |--->main           (MPlayer Subversion forrás)
   |
   |--->main_noaltivec (MPlayer Subversion forrás --disable-altivec -kel konfigurálva)
   |
   |--->mplayerosx     (MPlayer OS X Subversion forrás)

Először a main és main_noaltivec-et kell lefordítanod.

Kezdetnek a maximális kompatibilítás biztosítása érdekében állíts be egy környezeti változót:

export MACOSX_DEPLOYMENT_TARGET=10.3

Majd konfigurálj:

Ha a G4 vagy későbbi, AltiVec támogatással rendelkező CPU-ra konfigurálsz:

./configure --disable-gl --disable-x11

Ha G3-as, AltiVec nélküli gépre:

./configure --disable-gl --disable-x11 --disable-altivec

Lehet, hogy szerkesztened kell a config.mak fájlt és át kell írnod az -mcpu-t és -mtune-t 74XX-ről G3-ra.

Folytasd a

make

paranccsal, majd menj a mplayerosx könyvtárba és írd be

make dist

Ez egy tömörített .dmg archívot hoz létre egy használatra kész binárissal.

Használhatod az Xcode 2.1 projektet is; a régi, Xcode 1.x projekt nem működik már.

Mielőtt eszedbe jutna bármiféle film átkódolása, meg kell tenned pár előkészületi lépést.

Az első és legfontosabb lépés a kódolás előtt annak megállapítása, hogy miféle anyaggal van egyáltalán dolgod. Ha a forrás anyagod DVD-ről származik vagy sugárzott/kábeles/műholdas TV, a következő két formátum valamelyikében tárolódik: NTSC Észak Amerikában és Japánban, PAL Európában. Fontos tudatosítani, hogy ez csak a televízión történő megjelenítés formátuma és gyakran nincs összhangban a film eredeti formátumával. A tapasztalatok szerint az NTSC tartalmat sokkal nehezebb elkódolni, mert több elemet kell azonosítani a forrásban. Ahhoz, hogy megfelelő legyen a kódolás, ismerned kell az eredeti formátumot. Ennek elmulasztása esetén különböző hibák lesznek a kódolásodban, csúnya törési (átlapolás) mellékhatások, duplázott vagy akár elveszett képkockák. Mindamellett, hogy csúnya, a mellékhatások rontják a kódolási hatékonyságot is: rosszabb minőség per bitráta egység arányt kapsz.

Nagyon sokféle minőségben tudod elkódolni a filmedet. A modern videó kódolókkal és egy kis pre-codec tömörítéssel (leméretezés és zajcsökkentés), lehetséges nagyon jó minőség elérése 700 MB-on, egy 90-110 perces szélesvásznú filmnél. Továbbá minden, kivéve a leghosszabb filmeket, elkódolható majdnem tökéletes minőséggel 1400 MB-ba.

Három féle megközelítése van egy videó kódolásának: konstans bitráta (CBR), konstans kvantálás, és többmenetes (ABR vagy átlagos bitráta).

Egy film képkockáinak komplexitása és így a tömörítéshez szükséges bitek száma nagy mértékben változhat jelentről jelenetre. A modern videó kódolók már alkalmazkodnak az igényekhez a bitráta variálásával. Az egyszerű módokban, mint pl. a CBR, a kódolók nem ismerik az elkövetkező jelenetek bitráta igényét és így nem tudják átlépni az igényelt átlagos bitrátát hosszabb időre. A fejlettebb módokban, mint pl. a több lépéses kódolásnál, már figyelembe lehet venni az előző lépés statisztikáját; ez megoldja a fent említett problémát.

Ezen módok mindegyikében a videó codec (mint pl. a libavcodec) a videó képkockákat 16x16 pixel nagyságú macroblock-okra osztja, majd egy kvantálást végez mindegyik macroblock-on. Minél alacsonyabb a kvantálás, annál jobb a minőség és nagyobb a bitráta. A film kódolók által egy adott macroblockhoz a megfelelő kvantáló kiválasztására használt módszer változó és nagymértékben tuningolható. (Ez egy extrém túl-egyszerűsítése a tulajdonképpeni folyamatnak, de az alap koncepciót hasznos megérteni.)

Ha előírsz egy konstans bitrátát, a videó codec elkódolja a videót, figyelmen kívül hagyva a részleteket amennyire csak lehetséges és a legkisebb mértékben, amennyire szükséges, hogy a megadott bitrátánál alacsonyabban maradjon. Ha tényleg nem érdekel a fájl méret, használhatsz CBR-t és megadhatsz egy bitrátát vagy hagyhatod határozatlanul. (A gyakorlatban ez egy kellően magas értéket jelent, ami nem szab gátat, pl. 10000Kbit.) Ha nincs különösebb megkötés a bitrátára vonatkozóan, az eredmény az lesz, hogy a codec a lehető legalacsonyabb kvantálást fogja használni minden egyes macroblock-hoz (amint ez a vqmin-ben meg van adva a libavcodecnél, alapértelmezésként 2). Amint előírsz egy megfelelően alacsony bitrátát, ami a codecet magasabb kvantálás használatára kényszeríti, majdnem biztos, hogy rontod a videód minőségét. Ahhoz, hogy ezt elkerüld, valószínűleg downscale-t kell végrehajtani a videón, az alábbiakban szereplő módszernek megfelelően. Általában igaz, hogy jobb ha kerülöd a CBR-t, ha számít a minőség.

Konstans kvantálással a codec ugyan azt a kvantálót használja, amit a vqscale kapcsolóval megadtál (a libavcodecnek), minden macroblock-nál. Ha a lehető legjobb minőségű rip-et szeretnéd, szintén a bitráta kihagyásával, használhatod a vqscale=2 kapcsolót. Ez ugyan azt a bitrátát és PSNR-t (peak signal-to-noise ratio) szolgáltatja, mint a CBR a vbitrate=végtelen kapcsolóval és a alapértelmezett 2-es vqmin-nal.

A konstans kvantálás problémája, hogy a megadott kvantálót alkalmazza, akár szükséges a macroblock-hoz, akár nem. Lehet, hogy használható lenne egy nagyobb kvantálás is a mackroblock-on a vizuális minőség feláldozása nélkül is. Miért pazarolnánk a biteket szükségtelenül alacsony kvantálóra? A CPU-d annyi ciklusa lehet, amennyi időd csak van, de a merevlemezed véges.

Két lépéses kódolásban az első lépés úgy rip-eli a filmet, mintha CBR lenne, de megtartja a tulajdonságok listáját minden egyes képkockánál. Ezeket az adatokat használja fel aztán a második lépésben a használni kívánt kvantálót meghatározó intelligens döntésekben. Gyors akciónál vagy nagyon részletes jeleneteknél magasabb kvantálót használ, lassú mozgásnál vagy kevésbé részletes jeleneteknél alacsonyabbat. Általában a mozgás mennyisége sokkal fontosabb, mint a részletesség.

Ha használod a vqscale=2 kapcsolót, akkor biteket pazarolsz. Ha a vqscale=3 kapcsolót adod meg, akkor nem a legjobb minőségű rip-et kapod. Tegyük fel, hogy egy DVD-t rip-elsz vqscale=3-mal, és az eredmény 1800Kbit. Ha két lépéses kódolást csinálsz vbitrate=1800 kapcsolóval, az kimeneti videó jobb minőségű lesz ugyanolyan bitrátával.

Mivel most meggyőződtél róla, hogy a két lépéses kódolás a megfelelő módszer, az igazi kérdés az, hogy milyen bitrátát ajánlott használni? A válasz az, hogy nincs egyszerű válasz. Valószínűleg olyan bitrátát akarsz választani, ami a legjobb egyensúlyt biztosítja a minőség és a fájl méret között. Ez viszont a forrás videótól függően változik.

Ha a méret nem számít, egy jó kiindulási pont minden nagyon jó minőségű rip-hez egy 2000Kbit körüli érték, plusz-mínusz 200Kbit. A gyors akciókhoz és a nagy részletességű videókhoz vagy ha sas szemed van, akkor választhatsz 2400-at vagy 2600-at. Néhány DVD-nél nem fogsz különbséget felfedezni 1400Kbit-en sem. Jó ötlet az egyes fejezeteket különböző bitrátával megnézni, hogy meglásd a különbséget.

Ha egy bizonyos méretet céloztál be, valahogy ki kell számítanod a bitrátát. De ezelőtt azt kell megtudnod, hogy mennyi helyet kell fenntartanod az audió sáv(ok)nak, így először ezeket kell lerippelned. A következő egyenlettel tudod kiszámítani a bitrátát: bitráta = (cél_méret_Mbyteokban - hang_mérete_Mbyteokban) * 1024 * 1024 / hossz_másodpercben * 8 / 1000 Például egy két órás film 702 Mbájtos CD-re való összenyomásához, 60 Mbájtnyi hang sávval, a videó bitrátájának (702 - 60) * 1024 * 1024 / (120*60) * 8 / 1000 = 740kbps-nek kell lennie.

Az MPEG-típusú tömörítés természetéből adódóan számos megszorítás van, amit követned kell a maximális minőség érdekében. Az MPEG 16x16 makroblokknak nevezett négyzetre osztja fel a videót, mindegyik 4 darab 8x8 blokk luma (intenzitás) információt és két fél-felbontású 8x8 chroma (szín) blokkot tartalmaz (egy a vörös-világoskék tengelyen, a másik a kék-sárga tengelyen). Ha a film szélessége és magassága nem 16 többszöröse, a kódoló akkor is elegendő 16x16-os makroblokkot fog használni, hogy lefedje a teljes képet, a maradék hely veszendőbe megy. Így ha a minőség maximalizálása a cél egy fix fájl mérettel, akkor eléggé rossz ötlet nem 16 valamelyik többszörösét használni méretként.

A legtöbb DVD-n van valamekkora fekete sáv a sarkokban. Ha ezeket békén hagyod, akkor több módon is nagyon rontják a minőséget.

A frekvencia tartományok kódolása mellett az MPEG-típusú tömörítés mozgó vektorokat használ a képkockák közötti változások ábrázolásához. A mozgó vektorok természetesen kevésbé hatékonyak a sarkokból érkező új tartalomnál, mert az még nincs jelen az előző képkockán. Amíg a tartalom a sarkok felé terjed ki, a mozgó vektoroknak nincs problémájuk a tartalom kifelé mozgásával. Habár a fekete határok megjelenésekor lehetnek gondok:

A fenti okok miatt javasolt, hogy teljesen vágd le a fekete sávokat. Továbbá ha a kép sarkainál zaros/torz rész van, ennek a levágása is javít a kódolási hatékonyságon. A keményvonalas videósok, akik az eredeti tartalmat akarják megtartani, amennyire csak lehet, biztos tiltakozni fognak ez ellen, de ha nem tervezed konstant kvantálás használatát, akkor a vágás miatt nyert minőségjavulás jelentősen nagyobb lesz, mint a sarkok levágása miatti információvesztés.

Emlékezz rá az előző fejezetből, hogy a végső képméret, amibe kódolsz, 16 többszöröse ajánlott, hogy legyen (mind szélességben, mind magasságban). Ezt vágással, méretezéssel vagy ezek kombinációjával érheted el.

Vágásnál van egy pár ökölszabály, amit jó ha betartasz, ha nem akarsz kárt tenni a filmben. A normál YUV formátum 4:2:0, a chroma (szín) információkat almintaként tárolja, pl. a chroma csak fele annyiszor kerül mintázásra minden irányban, mint a luma (intenzítás) információk. Tanulmányozd ezt a diagramot, ahol L jelenti a luma mintázási pontokat és C a chroma-kat!

Amint láthatod, a kép sorai és oszlopai természetszerűleg párokba rendeződnek. Így a vágási eltolásodnak és a méreteidnek páros számoknak kell lenniük. Ha nem, akkor a chroma nem fog rendes sort alkotni a luma-val. Elméletben lehetséges a vágás páratlan eltolással, de ehhez a chroma újramintázása szükséges, ami egy veszteséges művelet és nem is támogatja a vágó szűrő.

Továbbá az átlapolt videót a következőképpen mintázzák:

Amint láthatod a minták nem ismétlődnek meg a 4 sor után. Így az átlapolt videóhoz a vágás y-eltolásának és a magasságának 4 többszörösének kell lennie.

A natív DVD felbontás 720x480 NTSC-vel és 720x576 PAL-lal, de van egy arányjelző is, ami megmutatja, hogy teljes képernyős (4:3) vagy széles vásznú (16:9). Sok (ha nem az összes) széles képernyős DVD nem szigorúan 16:9-es, vagy 1.85:1-hez vagy 2.35:1-hez (cinescope). Ez azt jelenti, hogy fekete sávok lesznek a videón, amit le kell vágni.

Az MPlayer rendelkezik egy crop detection szűrővel, ami megállapítja a levágandó téglalapot (-vf cropdetect). Futtasd az MPlayert a -vf cropdetect kapcsolóval és kiírja a vágási beállításokat a határok eltávolításához. A filmet elegendő ideig kell engedned futni ahhoz, hogy legyen teljesen lefedett kép és helyes vágási eredményeket kapj.

Ezután teszteld le a kapott értékeket az MPlayerrel, felhasználva a cropdetect által kiírt parancssort és állíts a téglalapon, ha szükséges. A téglalap szűrő segít neked a vágási téglalap filmen való, interaktív módon történő elhelyezésében. Emlékezz, és kövesd a fenti oszthatósági ökölszabályokat, nehogy félreigazítsd a chroma plane-eket.

Bizonyos esetekben a méretezés nem kívánatos. A méretezés függőleges irányban nehéz átlapolt videónál és ha meg akarod őrizni az átlapoltságot, tartózkodnod kell a méretezéstől. Ha nem fogsz méretezni, de 16 többszörösét akarod használni képméretként, túl kell vágnod a filmet. Ne vágj kisebbet, mert a fekete szélek nagyon rosszak kódoláskor!

Mivel az MPEG-4 16x16-os macroblock-okat használ, meg kell győződnöd róla, hogy a kódolt videó mindegyik dimenziója 16 többszöröse-e, különben rontod a minőséget, különösen alacsony bitrátánál. Ezt megteheted a levágandó terület szélességének és magasságának 16 legközelebbi többszörösére való kerekítésével. Amint az már szerepelt korábban, vágásnál növelni szeretnéd az y-offszetet a régi és az új magasság közötti különbség felével, így a keletkező videó elmozdul a kép középpontjából. A DVD videó mintavételezési módja miatt meg kell győződnöd róla, hogy az offszet páros szám-e. (Valójában íratlan szabály, hogy soha ne használj páratlan értékeket semmilyen paraméternek se, ha vágsz vagy méretezel egy videót.) Ha nem akarsz pár extra pixelt eldobni, akkor a videó méretezését kell megfontolnod inkább. Ezt nézzük meg a következő példánkban. Tulajdonképpen engedélyezheted a cropdetect szűrőnek, hogy ezt az egészet megcsinálja helyetted, mivel van egy opcionális kerekítési paramétere, ami alapértelmezésként 16.

Szintén figyelned kell a "félfekete" pixelekre a sarkokban. Győződj meg róla, hogy ezeket szintén levágtad, különben olyan biteket pazarolsz el ott, amiket máshoz jobban felhasználhatnál.

Miután mindent elmondtunk és kész, valószínűleg olyan videót kapsz, aminek a pixeljei nem éppen 1.85:1 vagy 2.35:1 arányúak, de legalább valami hasonló. Az új képarányt kiszámíthatod kézzel is, de a MEncoder rendelkezik egy kapcsolóval a libavcodechez, amit autoaspect-nek hívnak, ami megcsinálja ezt neked. Ne méretezd át ezt a videót a pixelek négyszögletesítéséhez, hacsak nem akarod pazarolni a helyet a merevlemezeden. A méretezés történhet lejátszáskor, és a lejátszó az AVI-ban tárolt arányt fogja használni a megfelelő felbontás megállapításához. Sajnos nem minden lejátszó teszi kötelezővé ezt az auto-méretezési információt, ezért lehet, hogy mégis átméretezésre kényszerülsz.

Ha nem konstans kvantálási módban fogsz kódolni, akkor meg kell adnod a bitrátát. A bitráta koncepciója elég egyszerű. A filmed tárolására másodpercenként felhasznált bitek (átlagos) száma. Normális esetben a bitrátát kilobit (1000 bit) per másodpercben mérik. A filmed mérete a lemezen egyenlő a bitráta és a film hosszának szorzatával, plusz egy kis "túlterheléssel" (lásd az AVI konténert például). Az egyéb paraméterek, mint a méretezés, vágás, stb. nem változtatják meg a fájl méretét, amíg nem változtatsz a bitrátán is.

A bitráta nem aránylik a felbontáshoz. Ezért mondhatjuk, hogy egy 320x240-es fájl 200 kbit/sec-kel nem lesz ugyan olyan minőségű, mint ugyan az a film 640x480-ban, 800 kbit/sec-kel! Ennek két oka van:

A régi leírások egy "bit per pixel" megközelítés szerint javasolták a bitráta és a felbontás megválasztását, ez azonban általában nem helyes a fentiek miatt. A legjobb becslésnek az tűnik, ha a bitráta léptéke a felbontás négyzetgyökével arányos, így a 320x240 és 400 kbit/sec összehasonlítható a 640x480 és 800 kbit/sec-kel. Azonban ez még nem lett bizonyítva sem elméleti sem gyakorlati törvénnyel. Továbbá, tekintve, hogy a filmek nagyon változatosak a zajtól, részletességtől, a mozgás szögétől, és a többitől függően, haszontalan általános tanácsokat adni bit per átló hosszára vonatkozóan (a bit per pixel analógiája, a négyzetgyök felhasználásával).

Eddig csak a felbontás és a bitráta kiválasztás nehézségeiről beszéltünk.

A MEncoder videó szűrői használatának ismerete alapvető fontosságú a jó kódoláshoz. Az összes videó feldolgozás a szűrőkön keresztül történik -- vágás, méretezés, szín állítás, zajszűrés, élesítés, deinterlacing, telecine, inverz telecine és deblocking, csak hogy néhányat megemlítsünk. A támogatott formátumok sokaságával együtt a MEncoder szűrőinek változatossága a fő előnye a hasonló programokkal szemben.

A szűrők láncban töltődnek be a -vf kapcsoló használatával:

-vf szuro1=opciok,szuro2=opciok,...

A legtöbb szűrő több numerikus opciót vár, kettőspontokkal elválasztva, de igazából a szintaxis szűrőről szűrőre változik, ezért olvasd el a man oldal általad használni kívánt szűrőhöz tartozó részét!

A szűrők olyan sorrendben módosítják a videót, ahogy be lettek töltve. Például a következő lánc:

-vf crop=688:464:12:4,scale=640:464

először kivágja a 688x464 területű régiót (12,4)-es bal felső sarokkal, majd az eredményt leméretezi 640x464-re.

Bizonyos szűrőket a szűrő lánc elején, vagy ahhoz közel kell betölteni, ahhoz, hogy a videó dekódolótól érkező információkat megkapja, azok ne vesszenek el vagy változzanak meg másik szűrő miatt. A legjobb példa erre a pp (utófeldolgozás, csak ha deblock vagy dering műveleteket hajt végre), az spp (másik utófeldolgozó az MPEG mellékhatások eltávolítására), a pullup (inverz telecine) és a softpulldown (a soft telecine hard telecine-re történő konvertálása).

Általában olyan kevés szűrést szeretnél, amennyit csak lehet, hogy az eredeti DVD forráshoz hű maradj. A vágás gyakran elkerülhetetlen (amint azt fentebb leírtuk), de ne méretezd a videót. Noha a kicsinyítés néha előnyben részesül a magas kvantálóknál, mi szeretnénk elkerülni mindkét dolgot: emlékezz, hogy mit határoztunk el kezdetben a bitek minőségért történő feláldozásáról.

Szintén hagyd békén a gamma, kontraszt, fényerő, stb. beállításokat. Ami jól néz ki a monitorodon nem biztos, hogy másnál is szép lesz. Ezeket a beállításokat lejátszáskor kell elvégezni.

Az egyetlen dolog, amit szeretnél, a videó nagyon könnyű zajszűrőn történő áteresztése, mint pl. -vf hqdn3d=2:1:2. Ismételten, ezen bitek jobb felhasználásáról van szó: miért vesztegessük el őket a zaj kódolására, ha ezt a zajt lejátszás közben is hozzá tudod adni? A hqdn3d paramétereinek növelésével még jobb tömörítettséget érhetsz el, de ha túl magasra állítod az értékeket, akkor láthatóan rontod a kép minőségét. A fent javasolt értékek (2:1:2) eléggé konzervatívak; kísérletezz szabadon nagyobb értékekkel és ellenőrizd az eredményeket magad.

Majdnem minden filmet 24 fps-sel fényképeznek. Mivel az NTSC 30000/1001 fps-es, némi átdolgozás szükséges ezen a 24 fps-es videón, hogy a megfelelő NTSC framerátával menjen. Ez az eljárást 3:2 pulldown-nak hívják, de általában csak telecine néven hivatkoznak rá (mivel a pulldownt gyakran használják a telecine eljárás során), ami egyszerűen leírva lelassítja a filmet 24000/1001 fps-re és megismétel minden negyedik képkockát.

Ez nem speciális feldolgozás, habár minden PAL DVD esetében megcsinálják, ami 25 fps-sel megy. (Műszaki szempontból a PAL-t lehet telecine-elni, ezt 2:2 pulldown-nak hívják, de ez nem terjedt el a gyakorlatban.) A 24 fps-es filmet egyszerűen 25 fps-sel játszák le. Az eredmény az, hogy a film kissé gyorsabban megy, de ha nem vagy egy földönkívüli, valószínűleg nem fogod észrevenni a különbséget. A legtöbb PAL DVD zajszint-javított audiót tartalmaz, így amikor 25 fps-sel játszák le őket, a hangok jól hangzanak, még akkor is, ha az audió sáv (és ebből adódóan az egész film) az NTSC DVD-kénél 4%-kal lassabb futási idővel megy.

Mivel a PAL DVD-ben a videót nem változtatták meg, nem kell aggódnod a frameráta miatt. A forrás 25 fps-es és a rip-ed is 25 fps-es lesz. De ha egy NTSC DVD filmet rippelsz, fordított telecine-t kell alkalmaznod.

A 24 fps-sel felvett filmeknél az NTSC DVD-n lévő videó vagy telecine-elt 30000/1001 fps-re vagy pedig progresszív 24000/1001 fps-es és szándék szerint a DVD lejátszó végzi a telecine-t lejátszás közben. Másrészről a TV sorozatok általában csak átlapoltak, nem telecine-ltek. Ez azonban nem ökölszabály: néhány TV sorozat átlapolt (mint a Buffy a Vámpír gyilkos) míg másik a progresszív és az átlapolt keverékei (mint pl. az Angyal vagy a 24).

Javasoljuk, hogy olvasd el a mit kezdjünk a telecine-nel és az átlapolással NTSC DVD-ken részt, hogy kezelni tudd a különböző lehetőségeket.

Bár ha legtöbbször csak filmeket rippelsz, valószínűleg vagy 24 fps-es progresszív vagy telecine-lt videóval lesz dolgod, ezekben az esetekben használhatod a pullup szűrőt a -vf pullup,softskip kapcsolóval.

Ha az általad elkódolni kívánt film átlapolt (NTSC videó vagy PAL videó), el kell döntened, hogy akarsz-e deinterlacing-et vagy sem. A deinterlacing használhatóvá teszi a filmed progresszív scan-es megjelenítőkön, mint pl. a számítógép monitorok vagy a projektorok, van ára is: az 50 vagy 60000/1001-es mezőráta feleződik 25 vagy 30000/1001 képkocka per másodpercre és így a filmedben tárolt információk durván fele elveszik a jelentős mozgást tartalmazó részekben.

Így hát ha archiválási okokból jó minőség kell, akkor kerüld el a deinterlace-t. Bármikor deinterlace-lheted a filmet lejátszás közben is, ha progresszív scan-es megjelenítőd van. A jelenleg kapható számítógépek teljesítménye deinterlacing szűrő használatára kényszerítik a lejátszókat, ami egy kis mértékű képminőség romlást okoz. Azonban a jövő lejátszói képesek lesznek az átlapolt képernyő TV-vé történő átváltoztatására, teljes mezőrátás deinterlacing-re és az átlapolt videó 50 vagy 60000/1001 teljes képkocka per másodpercre interpolálására.

Fokozott figyelemmel kell eljárni, ha átlapolt videóval dolgozol:

Mindezt észben tartva, itt az első példánk:

mencoder capture.avi -mc 0 -oac lavc -ovc lavc -lavcopts \
  vcodec=mpeg2video:vbitrate=6000:ilme:ildct:acodec=mp2:abitrate=224

Figyelj az ilme és az ildct kapcsolókra.

A MEncoder audió/videó szinkronizáló algoritmusai azzal a szándékkal lettek megtervezve, hogy képesek legyenek a sérült szinkronú filmek megjavítására. De néhány esetben a képkockáknál szükségtelen kihagyásokat és duplikálásokat valamint kis mértékben A/V deszinkronizációt okozhatnak, ha megfelelő bementük van (természetesen az A/V szinkron dolgok csak akkor érvényesek, ha feldolgozod vagy másolod az audió sávot a videó átkódolása közben, ami nagyon javasolt). Ezért lehet, hogy az alapértelmezett A/V szinkronizációra kell váltanod a -mc 0 opcióval, vagy írd ezt bele a ~/.mplayer/mencoder konfigurációs fájlodba, feltéve, hogy csak hibátlan anyaggal dolgozol (DVD, TV mentés, nagyon jó minőségű MPEG-4 rip, stb.) és nem hibás ASF/RM/MOV fájlokkal.

Ha még további különös képkocka kihagyásokat és duplázásokat akarsz elkerülni, használhatod az -mc 0 és -noskip kapcsolókat együtt is. Ez megakadályoz mindenféle A/V szinkronizációt és egy az egyben másolja a képkockákat, így nem használhatod olyan szűrőkkel, melyek megjósolhatatlanul hozzáadnak vagy elvesznek képkockákat, vagy ha a bemeneti fájlodnak változó framerátája van! Ezért a -noskip használata általában nem javasolt.

A MEncoder által támogatott, úgy nevezett "három lépéses" audió kódolás a visszajelzések szerint A/V deszinkronizációt okoz. Ez különösen akkor történik, ha bizonyos szűrőkkel együtt használják, így jelenleg nem javasolt a három lépéses audió mód használata. Ez a képesség csak kompatibilítási okok miatt maradt meg és a haladó felhasználóknak, akik tudják, hogy mikor lehet használni és mikor nem. Ha ezelőtt még soha nem hallottál a három lépéses módról, felejtsd el azt is, hogy megemlítettük!

Érkeztek jelentések A/V deszinkronizációról MEncoderrel stdin-ről történő kódolás esetén is. Ne tedd ezt! Mindig használj fájlt vagy CD/DVD/stb. eszközt forrásként.

A használandó videó codec kiválasztása több dologtól függ, mint például a méret, minőség, stream-elhetőség, használhatóság és elterjedtség, melyeket a személyes igények és a technikai korlátok határoznak meg.

Kérjük, nézd meg a codec-ek és konténer formátumok kiválasztásáról szóló fejezetet a támogatott codec-ek listájához.

Az audió egy sokkal könnyebben megoldható probléma: ha számít a minőség, akkor egyszerűen hagyd úgy, ahogy van. Még az AC-3 5.1 stream-ek is leginkább 448Kbit/s-osak és minden bitet megérnek. Csábító lehet az audió jó minőségű Vorbis-ba történő konvertálása, de az, hogy ma nincs egy A/V receiver-ed az AC-3 áteresztéshez, nem jelenti azt, hogy holnap sem lesz. Készíts a jövőben is használható DVD rip-eket az AC-3 stream megtartásával. Megtarthatod az AC-3 stream-et a kódolás közben a videó stream-be történő közvetlen átmásolással. Vagy ki is szedheted az AC-3 stream-et, hogy elkeverd valamilyen konténer formátumba, mint pl. a NUT vagy a Matroska.

mplayer forras_fajl.vob -aid 129 -dumpaudio -dumpfile hang.ac3

a 129-es audió sávot kiszedi a sound.ac3 nevű fájlba a source_file.vob-ból (NB: a DVD VOB fájlok általában különböző audió számozást használnak, ami azt jelenti, hogy a 129-es VOB audio sáv a 2. audió sáv a fájlban).

De néha tényleg nincs más választásod, mint tovább tömöríteni a hangot így több bit jut a videóra. A legtöbb ember vagy MP3-at vagy Vorbis-t választ az audió tömörítéséhez. Míg az utóbbi nagyon hely-takarékos codec, az MP3-nak jobb a hardveres lejátszók terén a támogatottsága, bár ez a trend változóban van.

Ne használd a -nosound-ot ha audióval rendelkező fájlt kódolsz, akkor se, ha az audiót később, elkülönítve kódolod és kevered. Bár ideális esetben működik, a -nosound opció okozhat némi problémát a parancssori kódolási beállításaidban. Más szavakkal, a zene sáv megléte biztosítja a „Too many audio packets in the buffer” (Túl sok audió csomag a bufferban) és hasonló üzenetek elkerülését és a megfelelő szinkront.

Fel kell dolgoznod a MEncoderrel a hangot. Például az -oac copy-val átmásolhatod az eredeti hangsávot a kódolás közben vagy átkonvertálhatod "könnyű" 4 kHz-es mono WAV PCM-be a -oac pcm -channels 1 -srate 4000 kapcsolóval. Különben bizonyos esetekben olyan videó fájlt fog létrehozni, amiben nem lesz szinkronban az audió. Akkor fordulhat elő ilyen eset, ha a videó kockák száma a forrás fájlban nem egyezik meg az audió keretek teljes hosszával vagy folyamatossági hiba/szakadás miatt hiányzó vagy extra audió keretek vannak a fájlban. A helyes megoldás ezen típusú problémák kezelésére csend beillesztése vagy az audió keretek vágása ezeken a pontokon. Azonban a MPlayer ezt nem tudja megtenni, így ha az AC-3-at demuxálod és egy másik alkalmazással kódolod (vagy kimented PCM-be az MPlayerrel), a szeletek hibásan maradnak benne és csak képkocka eldobással/duplázással lehet javítani. Amíg a MEncoder látja az audiót a videó kódolása közben, meg tudja csinálni ezt az eldobást/duplázást (ami általában rendben van, mert teljesen sötét/jelentet váltásos helyeken történik), de ha a MEncoder nem látja az audiót, csak feldolgoz minden képkockát úgy ahogy van és nem fog illeszkedni a végső audió folyamhoz ha például összeilleszted az audió és a videó sávodat egy Matroska fájlba.

Mindenek előtt át kell konvertálnod a DVD hangját WAV fájlba, hogy az audió codec használhassa bemenetként. Például:

mplayer forras_fajl.vob -ao pcm:file=cel_hang.wav \
  -vc dummy -aid 1 -vo null

ki fogja szedni a második audió sávot a source_file.vob fájlból a destination_sound.wav fájlba. Kódolás előtt valószínűleg normalizálni akarod a hangot, mivel a DVD audió sávjait legtöbbször alacsony hangerővel rögzítik. Használhatod a normalize eszközt, ami megtalálható a legtöbb disztribúcióban. Ha Windows-t használsz, egy eszköz, mint pl. a BeSweet megcsinálja ezt neked. Vagy Vorbis-ba vagy MP3-ba kódolsz. Például:

oggenc -q1 cel_hang.wav

elkódolja a destination_sound.wav-ot az 1-es kódolási minsőséggel, ami nagyjából megfelel 80Kb/s-nak és annak a minimum minőségnek, amit legalább használnod kell, ha érdekel a minőség. Kérlek jegyezd meg, hogy a MEncoder jelenleg nem tud Ogg Vorbis sávokat belekeverni a kimeneti fájlba, mert csak AVI és MPEG konténereket támogat kimenetként és mindkettőnél audió/videó lejátszási szinkronizációs problémákat okozhat néhány lejátszóval, ha az AVI fájl VBR-es audió stream-et tartalmaz, mint pl. a Vorbis. De ne aggódj, ez a dokumentáció megmutatja, hogy hogy tudod ezt megcsinálni egyéb programokkal.

Most, hogy elkódoltad a videódat, valószínűleg szeretnéd elkeverni egy vagy több audió sávval együtt egy film konténerbe, mint pl. az AVI, MPEG, Matroska vagy a NUT. A MEncoder jelenleg csak MPEG és AVI konténer formátumokba tud natív audió és videó kimenetet készíteni. Például:

mencoder -oac copy -ovc copy  -o kimenet_film.avi \
  -audiofile bemenet_audio.mp2 bemenet_video.avi

Ez a bemenet_video.avi videó fájlból és a bemenet_audio.mp2 audió fájlból elkészíti a kimenet_film.avi fájlt. Ez a parancs működik MPEG-1 layer I, II és III (ismertebb nevén MP3) audióval, WAV és egy pár más audió formátummal.

A MEncoderben kísérleti jelleggel van libavformat támogatás, ami az FFmpeg projektből egy függvénykönyvtár, ami számos konténer keverését és demux-álását támogatja. Például:

mencoder -oac copy -ovc copy  -o kimenet_film.asf -audiofile bemenet_audio.mp2 \
  bemenet_video.avi -of lavf -lavfopts format=asf

Ez ugyan azt csinálja, mint az előbbi példa, de a kimeneti konténer ASF lesz. Kérlek figyelj, hogy ez a támogatás még nagyon kísérleti (de minden nap egyre jobb lesz) és csak akkor működik, ha az MPlayert a libavformat támogatás bekapcsolásával fordítottad (ami azt jelenti, hogy az előre csomagolt binárisok a legtöbb esetben nem fognak működni).

mkvmerge -o kimenet.mkv bemenet_video.avi bemenet_audio1.mp3 bemenet_audio2.ac3

Mi az a telecine?  Ha nem érted teljesen, ami ebben a dokumentumban le van írva, olvasd el a Wikipedia telecine szócikkét. Ez egy érthető és meglehetősen átfogó leírás arról, hogy mi is az a telecine.

Megjegyzés a számokhoz.  Sok dokumentáció, beleértve a fent belinkelt cikket is, az NTSC videó mező per másodperc értékét 59.94-ként határozza meg, és a megfelelő képkocka per másodperc értéket 29.97-nek (telecine-s és átlapolt) és 23.976-nak írja (progresszív). Az egyszerűség kedvéért sok dokumentáció még ezeket a számokat is lekerekíti 60-ra, 30-ra és 24-re.

Pontosan fogalmazva az összes szám csak közelítés. A fekete-fehér NTSC videó pontosan 60 mező per másodperces volt, de később 60000/1001-et választottak, hogy a szín adatokat hozzáigazítsák, de kompatibilisek maradjanak a kortárs fekete-fehér televíziókkal. A digitális NTSC videó (mint ami a DVD-n van) is 60000/1001 mező per másodperces. Ebből származik, hogy az átlapolt és telecine-lt videó 30000/1001 képkocka per másodperces; a progresszív videó 24000/1001 képkocka per másodperces.

A MEncoder dokumentációjának régebbi változatai és számos archivált levelezési listára küldött levél az 59.94-re, 29.97-re és a 23.976-ra hivatkozik. Az összes MEncoder dokumentáció frissítve lett a tört számokra és neked is ajánlatos ezeket használni.

-ofps 23.976 helytelen. -ofps 24000/1001 használandó helyette.

A telecine használata.  Az összes videónak, amit NTSC televízión szándékoznak megjeleníteni, 60000/1001 mező per másodperc sebességűnek kell lennie. A TV-nek készített filmeket és show-kat gyakran direkt 60000/1001 mező per másodperces sebességgel fényképezik, de a mozifilmek nagy része 24 vagy 24000/1001 képkocka per másodperccel készül. Amikor a mozis film DVD-jét készítik, a videót egy telecine-nek nevezett eljárás keretében televíziós formátumra konvertálják.

Egy DVD-n a videót tulajdonképpen soha sem 60000/1001 mező per másodperccel tárolják. Abban a videóban, ami eredetileg 60000/1001-es volt, egy pár mező alkot egy képkockát, 30000/1001 képkocka per másodperces sebességet eredményezve. A hardveres DVD lejátszók ezután beolvasnak egy, a videó folyamban benne lévő jelzőt, hogy megállapítsák, hogy a páros vagy páratlan sorszámú sorok alkotják-e az első mezőt.

Általában a 24000/1001 képkocka per másodperces tartalom változatlan marad, ha DVD-re kódolják és a DVD lejátszónak kell telecine-t végezni menet közben. De néha a videót a DVD-re mentés előtt telecine-lik, akkor is, ha eredetileg 24000/1001 képkocka per másodperces volt, így 60000/1001 mező per másodperces lesz, és a lemezen 30000/1001 képkocka per másodpercesként tárolódik.

Ha megnézed az egyes képkockákat a 60000/1001 mező per másodperces videóban, telecine-lt vagy sem, az átlapolás tisztán látható bármilyen mozgásnál, mert az egyik mező (mondjuk a páros sorszámú sorok) időben 1/(60000/1001) másodperccel későbbi történést reprezentál, mint a másik. Átlapolt videó számítógépen történő lejátszáskor rondán néz ki, mert egyrészt a monitornak nagyobb a felbontása, másrészt mert a videót kockáról kockára mutatja meg, mezőről mezőre történő lejátszás helyett.

Ahogy említettem az elején, például a MEncoder alábbi parancssorai nem igazán használhatóak; csak demonstrálják a minimum paramétereket az egyes kategóriák megfelelő kódolásához.

mencoder dvd://1 -oac copy -ovc lavc -ofps 24000/1001

Az első oszlop a codec neveket tartalmazza, amit a vcodec opció után kell megadni, például: -lavcopts vcodec=msmpeg4

mencoder dvd://2 -o title2.avi -ovc lavc -lavcopts vcodec=mjpeg -oac copy

Az első oszlop a codec neveket tartalmazza, amit az acodec opció után kell megadni, például: -lavcopts acodec=ac3

mencoder dvd://2 -o title2.avi -oac lavc -lavcopts acodec=ac3 -ovc copy

Ellentétben a libavcodec videó codec-jeivel, az audió codec-jei nem használnak el annyi bit-et, amennyit szánsz nekik, mivel hiányzik belőlük némi minimális pszichoakusztikus modell (ha van egyáltalán), ami a legtöbb egyéb codec implementációban benne van. Azonban vedd figyelembe, hogy ezek az audió codec-ek nagyon gyorsak és azonnal használhatóak bárhol, ahol a MEncodert a libavcodec-kel együtt fordították le (ami a legtöbb esetben így van), és nem függ külső függvénykönyvtáraktól.

Ideális esetben szeretnéd, ha csak azt kellene mondani a kódolónak, hogy váltson "jobb minőségre" és kész. Ez szép is lenne, de sajnos nehezen megvalósítható, mert a különböző kódolási opciók különböző minőséget eredményeznek, mely függ a forrás anyagtól is. Ez azért van, mert a tömörítés függ a szóbanforgó videó vizuális tulajdonságaitól. Például az Anime és az élő felvétel két nagyon különböző anyag és így különböző opciókat követelnek meg az optimális kódoláshoz. A jó hír, hogy néhány opciót soha sem lehet elhagyni, mint például az mbd=2, trell és v4mv. Olvass tovább a gyakori kódolási opciók leírásához.

A következő beállítások példák különböző kódolási opciók kombinációjára, amik a sebesség vs minőség kérdést döntően befolyásolják ugyanazon cél bitráta mellett.

Az összes kódolási beállítást egy 720x448 @30000/1001 fps-es példa videón teszteltük, a cél bitráta 900kbps volt, a gép pedig egy AMD-64 3400+ 2400 MHz-en 64 bites módban. Mindegyik kódolási beállítás tartalmazza a kódolási sebességet (képkocka per másodpercben) és a PSNR veszteséget (dB-ben) a "nagyon jó minőséghez" viszonyítva. Kérlek vedd figyelembe, hogy a forrásanyagodtól, a géped típusától és a fejlesztésektől függően különböző eredményeket kaphatsz.

A libavcodec ezen képességével egyedi inter (I-frame/kulcs frame) és intra (P-frame/jósolt frame) matricákat állíthatsz be. Több codec támogatja ezt: az mpeg1video és mpeg2video a jelentések szerint működik.

Ennek egy tipikus felhasználása a KVCD által javasolt matricák beállítása.

Egy KVCD "Notch" Kvantálási Mátrix:

Intra:

 8  9 12 22 26 27 29 34
 9 10 14 26 27 29 34 37
12 14 18 27 29 34 37 38
22 26 27 31 36 37 38 40
26 27 29 36 39 38 40 48
27 29 34 37 38 40 48 58
29 34 37 38 40 48 58 69
34 37 38 40 48 58 69 79

Inter:

16 18 20 22 24 26 28 30
18 20 22 24 26 28 30 32
20 22 24 26 28 30 32 34
22 24 26 30 32 32 34 36
24 26 28 32 34 34 36 38
26 28 30 32 34 36 38 40
28 30 32 34 36 38 42 42
30 32 34 36 38 40 42 44

Használat:

mencoder input.avi -o output.avi -oac copy -ovc lavc \
  -lavcopts inter_matrix=...:intra_matrix=...

mencoder input.avi -ovc lavc -lavcopts \
vcodec=mpeg2video:intra_matrix=8,9,12,22,26,27,29,34,9,10,14,26,27,29,34,37,\
12,14,18,27,29,34,37,38,22,26,27,31,36,37,38,40,26,27,29,36,39,38,40,48,27,\
29,34,37,38,40,48,58,29,34,37,38,40,48,58,69,34,37,38,40,48,58,69,79\
:inter_matrix=16,18,20,22,24,26,28,30,18,20,22,24,26,28,30,32,20,22,24,26,\
28,30,32,34,22,24,26,30,32,32,34,36,24,26,28,32,34,34,36,38,26,28,30,32,34,\
36,38,40,28,30,32,34,36,38,42,42,30,32,34,36,38,40,42,44 -oac copy -o svcd.mpg

Nos hát, éppen most vetted meg a Harry Potter és a titkok kamrája gyönyörű új példányát (widescreen edition természetesen) és le akarod rip-pelni ezt a DVD-t, hogy hozzáadhasd a PC-s házimozidhoz. Ez egy régió 1-es DVD, így NTSC-s. Az alábbi példa egyszerűen alkalmazható PAL-ra is, a -ofps 24000/1001 kapcsoló elhagyásával (mert a kimeneti frameráta ugyan annyi, mint a bemeneti) és természetesen a vágás méretei is mások lesznek.

Miután lefuttattad az mplayer dvd://1 parancsot, kövesd a mit kezdjünk a telecine-nel és az átlapolással NTSC DVD-ken részben leírt utasításokat és fedezd fel, hogy ez egy 24000/1001 fps-es progresszív videó, ami azt jelenti, hogy nem kell inverz telecine szűrőt használnod, mint pl. a pullup vagy a filmdint.

Következőnek megállapítjuk a megfelelő vágási téglalapot, így használjuk a cropdetect szűrőt:

mplayer dvd://1 -vf cropdetect

Győződj meg róla, hogy egy teljesen kitöltött képkockán állsz (pl. egy világos jelenet a nyitó képek és logók után), ezt fogod látni az MPlayer konzol kimenetén:

crop area: X: 0..719  Y: 57..419  (-vf crop=720:362:0:58)

Ezután lejátszuk a filmet ezzel a szűrővel a számok ellenérzéséhez:

mplayer dvd://1 -vf crop=720:362:0:58

És azt látjuk, hogy tökéletesen megfelel. Majd meggyőződünk, hogy a szélesség és a magasság osztható 16-tal. A szélesség jó, de a magasság nem. Mivel nem buktunk hetedik osztályban matekból, tudjuk, hogy a 16 legközelebbi többszöröse, ami kisebb, mint 362, a 352.

Így egyszerűen használhatjuk a crop=720:352:0:58 opciót, de jó lenne egy kicsit lecsípni a telejéből és az aljából, hogy középen maradjunk. Összehúzzuk a magasságot 10 pixellel, de nem akarjuk növelni az y-offszetet 5 pixellel, mert az páratlan szám és rontja a minőséget. Helyette inkább 4 pixellel növeljük az y-offszetet:

mplayer dvd://1 -vf crop=720:352:0:62

A másik ok, hogy lecsípjünk pixeleket mid fent, mint lent, hogy biztosak legyünk, hogy a fél-fekete pixeleket is levágtuk, amennyiben vannak. Figyelj rá, hogy ha a videó telecine-lt, a pullup szűrő (vagy bármelyik inverz telecine szűrő, amit használsz) a vágás előtt szerepeljen a szűrők láncában. Ha átlapolt, végezz deinterlace-t a vágás előtt. (Ha úgy döntesz, hogy megtartod az átlapolt videót, győződj meg róla, hogy a függőleges vágási offszet 4 többszöröse.)

Ha érdekel annak a 10 pixelnek az elvesztése, inkább a méretek 16 legközelebbi többszörösére való kicsinyítése érdekelhet. A szűrő lánc ez esetben:

-vf crop=720:362:0:58,scale=720:352

A videó ilyen módon történő lekicsinyítése azt jelenti, hogy néhány apró részlet elveszik, de ez valószínűleg nem lesz észrevehető. A nagyítás rosszabb minőséget eredményez (hacsak nem növeled a bitrátát). A vágás az összes ilyen pixeltől megszabadít. Ez egy üzlet, amit minden esetben meg kell fontolnod. például ha a DVD videó televízióra készült, ajánlott elkerülni a függőleges méretezést, mert a sor mintázás az eredeti felvételhez igazodik.

Megtekintés után azt látjuk, hogy a filmünk eléggé eseménydús és nagyon részletes, így 2400Kbit-et választunk bitrátának.

Most már készen vagyunk a két lépéses kódoláshoz. Első lépés:

mencoder dvd://1 -ofps 24000/1001 -oac copy -o Harry_Potter_2.avi -ovc lavc \
    -lavcopts vcodec=mpeg4:vbitrate=2400:v4mv:mbd=2:trell:cmp=3:subcmp=3:autoaspect:vpass=1 \
    -vf pullup,softskip,crop=720:352:0:62,hqdn3d=2:1:2

A második lépés ugyan ez, csak megadjuk a vpass=2-t:

mencoder dvd://1 -ofps 24000/1001 -oac copy -o Harry_Potter_2.avi -ovc lavc \
    -lavcopts vcodec=mpeg4:vbitrate=2400:v4mv:mbd=2:trell:cmp=3:subcmp=3:autoaspect:vpass=2 \
    -vf pullup,softskip,crop=720:352:0:62,hqdn3d=2:1:2

A v4mv:mbd=2:trell kapcsolók nagyban javítják a minőséget a kódolási idő rovására. Nem ajánlott ezen opciók elhagyása, ha a fő cél a jó minőség. A cmp=3:subcmp=3 opciók egy összehasonlító függvényt választanak ki, ami jobb minőséget biztosít, mint az alapértelmezettek. Ezzel a paraméterrel is kísérletezhetsz (lásd a man oldalt a lehetséges értékekért), mivel a különböző függvények nagyban befolyásolják a minőséget a forrás anyagtól függően. Például ha úgy találod, hogy a libavcodec túl kockás eredményt ad, megpróbálhatod a kísérleti NSSE összehasonlító függvény használatát a *cmp=10 opcióval.

Ennél a filmnél a keletkező AVI 138 perc hosszú lesz és közel 3 GB-os. És mivel azt mondtuk, hogy a fájl méret nem számít, ez egy tökéletesen megfelelő méret. De ha kisebbet szeretnél, próbálj ki egy alacsonyabb bitrátát. A bitráták növelése csökkenő mértékű javulást hoz, így pl. tisztán kivehető a különbség az 1800Kbit és a 2000Kbit között, szinte észrevehetetlen 2000Kbit felett. Nyugodtan kísérletezz, amíg csak kedved tartja.

Mivel a forrás videót áteresztettük a zajeltávolító szűrőn, talán egy picit vissza akarsz tenni a lejátszás közben. Ez, az spp utófeldolgozó szűrővel drasztikusan javítja a felfogható minőséget és segít a segít a videó kockásodásának megszüntetésében. Az MPlayer autoq opciójával szabályozhatod az spp szűrő utófeldolgozásának mértékét a CPU-tól függően. Emellett valószínűleg gamma és/vagy szín korrekciót is szeretnél csinálni, hogy jobban illeszkedjen a monitorodhoz. Például:

mplayer Harry_Potter_2.avi -vf spp,noise=9ah:5ah,eq2=1.2 -autoq 3

Kezdésként nézd át az MPlayer man oldalának Xvid részét! Ez a rész csak a man oldal kiegészítéseként használható.

Az Xvid alapértelmezett beállításai egyensúlyt teremtenek a sebesség és a minőség között, így nyugodtan használhatod azokat, ha a következő rész túl zavarosnak tűnik.

Az Xvid támogatja a kódolási profilokat a profile opción keresztül, amivel az XVid videó folyam tulajdonságaiban olyan megszorításokat lehet előírni, amikkel az lejátszható marad az összes eszközön, ami támogatja a választott profilt. A megkötések a felbontásra, a bitrátára és bizonyos MPEG-4-es funkciókra vonatkoznak. A következő táblázat megmutatja, hogy melyik profil mit támogat.